TURIZMUS
VENDÉGLÁTÁS, LÁTNIVALÓK

Kaptárkövek

Szomolya ritka természeti látnivalóval is büszkélkedhet. A falu határában, a település központjából nyugati irányba vezet ki a Szomolyai Kaptárkövek Tanösvény, mely a Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület természeti és kultúrtörténeti értékeit mutatja be.

A Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben a nyolc nagyobb, fülkés sziklára, kőkúpra tagolódó riolittufa vonulat Magyarország legtöbb fülkével rendelkező kaptárkő-csoportja. Négy lelőhelyen – 13 kaptárkövön – összesen 137 db fülke van. Ugyanitt, találjuk a Bükk egyik legnagyobb tufakúpját, a völgyet uraló, legimpozánsabb sziklavonulatot, mely a Királyszéke elnevezést kapta. Egy búbos kemencéhez hasonlító nagyobb kúpra és több kisebb kúpra tagolódik, de a sziklát átszelő hasadékban, a Kutyaszorítóban is találhatók fülkék. egyetlen sziklatömbön 48 db fülkét lehet összeszámolni. Az egyik fülkének csak a hátlapja maradt meg, de annak 112 centiméteres magassága alapján kiérdemelte a legnagyobb ismert kaptárfülke címet.

Húszmillió éve annak, hogy a Bükkalja környékét a heves és pusztító vulkáni tevékenységek tufával borították be. A hatalmas sziklákat mosta az eső, fújta a szél, koptatta az idő, így különös, kúp alakú képződmények jöttek létre. Később ezekbe a kőtornyokba véste az ember a fülkéket, amelyeknek eredeti funkcióját homály fedi. Ezeket a kutatók többsége emberi kéz munkája eredményeként tartja számon, bár a geológusok nem zárják ki a természetes úton való kialakulás lehetőségét sem.

A sziklaalakzatok fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről, a fülkék koráról számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született Gazdag gyűjtemény áll rendelkezésünkre arról, hogy a szomolyai lakosok miként vélekedtek a kaptárkövek eredetéről, a fülkék rendeltetéséről.

  • Kubinyi Ferenc 1865-ben szomolyai úti beszámolójában ezt írta:

„A népmonda szerint Szomolya területén egykor  csehek tanyázván, a kérdéses fülkékben méheket tartottak.  Innen a fülkék kaptár neve. „De ezt „értekező mesének” vélte. „A husziták, vagy kelyhesek eleinte barlangokban és rejtekhelyen, sűrű erdőkben, titokban tartották  istentiszteletöket”. A szomolyai Kaptár-völgy is rengeteg erdőkkel lévén egykor körülvéve, ily titkos helyül szolgálhatott.

  • Mások szerint a fülkéket egyes remeték készítették, egyes pártfogók emlékezetére. Hogy a fülkék rendeltetése egyházi volt, az egyik fülkéből lerajzolt kereszt mutatja. „
  • Saád Arnold 1972-ben ezt írta: „Az 1930-as években több szomolyai lakos szerint a fülkékben méhészkedtek. „ A szomolyai népi hagyomány tehát a török időkben történt méhészkedést emlegeti.
  • Geomorfológiai vizsgálattal kimutatták, hogy három korszakon át vájták a falakat a hajdani emberek. Az első generációs kaptárkövek 400 körül keletkezhettek. És ezek csak a hivatalosan megállapítható darabok, szakértők szerint jóval korábban kezdték őseink a kövek faragását.

A kutatók egyébként két főbb csoportra oszlanak azzal kapcsolatban, hogy mi is lehetett az üregek eredeti funkciója.

  • Az egyik oldal sziklaméhészeti leleteknek tartja a vájatokat, innen származik a kaptárkő elnevezés. Azonban semmi erre utaló jelet nem találtak az ásatások során, ráadásul néhány ablak árnyékos, zugos, szinte elérhetetlen helyen van, így nagyon sántít ez az elmélet.
  • A másik oldal szerint temetkezési vagy vallási célból épültek az üregek. Ők úgy vélik, hogy I. László tényleg a kaptárkövekre utal abban a bizonyos szövegben, vagyis az ablakok az isteneknek felajánlott áldozat tárolására szolgálhattak. Érdekes, hogy a jó állapotban megmaradt darabokon még mindig látható egy bemélyedő keret, szélein lyukakkal. A fülkéket tehát fedlappal takarhatták, melyet ékekkel rögzíthettek.

A kevés ásatás során kevés leletet találtak a régészek: 11-12. századra datált edénytöredékeket, karddarabot, 14-15. századi kerámiát. Az Árpád-korban tehát használatban voltak a fülkék, de nehéz elképzelni, hogy előtte évszázadokig csak üresen álltak.

A kaptárkövek területén 1958-ban kőbányát nyitottak, ezt követően többen is felszólaltak a kaptárkő-csoport megmentése érdekében, sürgetve védetté nyilvánításukat. Bár ezt követően a megyei tanács betiltotta a bányászatot, de az addigra már tetemes károkat okozott. 1960-ban végleg rendeződött a természeti és kultúrtörténeti emlékek sorsa: az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította a sziklavonulatot.

A kaptárkövek természeti értékként és kultúrtörténeti emlékként is kiemelkedően fontosak. Ennek elismerése, hogy bekerültek a Hungarikumok Gyűjteményébe az Aggteleki-karszt mellé.