TURIZMUS
VENDÉGLÁTÁS, LÁTNIVALÓK

Rövidszárú fekete cseresznye

Kis faluban a gyümölcstermesztés évszázados hagyományokra tekint vissza, különösen ismert és kedvelt a rövidszárú feketecseresznye, amelynek jellegzetessége még bordós-piros húsa és egyedi íze.

Itt Szomolyán az eredeti, ősi faj él, mely június közepéig beérik, és nagy koncentrációban tartalmaz flavonoidokat. Színe gyakorlatilag teljesen fekete, héja közép vastag, szívós. Húsa feketés bordópiros, félkemény, bő levű, leve erősen festő. Édes és jellegzetes zamatú. Egyik legízletesebb cseresznyefajtánk.

A „Szomolyai rövidszárú fekete cseresznye” gyümölcsöt adó,fekete ősi tájfajta termőterülete ide Szomolyához és közvetlen környezetünkhöz kötött. A cseresznye fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságai itt teljesednek ki a legintenzívebben..

Az itt élő emberek többnyire szőlőt termesztenek, ennek ellenére Szomolya ősi cseresznyénkről lett híres. Az 1980-as években szinte eltűnt a rövidszárú fekete cseresznye a környékről, de az utóbbi évek telepítéseinek köszönhetően megmenekült Szomolyai nevezetességünk.

„A gyümölcstermesztés ősidők óta ismeretes volt a vidékünkön. Szőlő, szilva, körte, alma, különösen a cseresznye termesztése a leginkább említésre méltó. Nemcsak az ország határán belül, hanem azon kívül is ismerik a faluról elnevezett szomolyai rövidszárú fekete cseresznyét, amely amellett, hogy a keménysége miatt jól bírja szállítást, a zamata is kitűnő.

Próbálták már más vidékeken is e gyümölcsfajta termesztését, azonban minőségben messze elmaradt a falunkat határoló dombokon termelt cseresznye minőségétől. Innét elszállítva a termés mérete, ízvilága, külalakja megváltozik, illetve nem teljesedik ki. Ennek valószínűleg--a szakértelem mellett—a talaj és éghajlati viszonyok is meghatározói.  

A szomolyai emberek valamikor rég az Eged-hegyről, Vár-hegyről hozták a vadcseresznyefa csemetéit, amit, az elültetést követő évben beoltottak a kemény húsú, finom zamatú cseresznyével.  A fákat természetesen kézi erővel, 70-80 cm mélyre fordított talajba ültették. A földterületet—a fák körül—még szőlővel is beültették, mert addig, amíg a cseresznyefa nem nőtt meg, a szőlőtőkék termettek. Amikor, évek múlva megnőtt a cseresznyefa, annak árnyékában a szőlő úgyis kiszáradt, de addig legalább a szőlő termett a kisfák környékén.

A cseresznyét termő gyümölcsös dombokról a régi időkben—II. világháború előtt—többnyire a hátukon fa puttonyokban és hátikban hordták a gyümölcsöt az itt élő emberek be a faluba. De még távolabbra— Egerbe, Mezőkövesdre is. Akiknek szekerük volt, azok a szekér rakterébe rakott szénára pakolták nagyméretű fűzfa kosarakba és ládákba, hátikba.

A cseresznyeszedésnek megvoltak a nélkülözhetetlen kellékei: 4-5 méter hosszú létra, 2 méter magas négylábú szedőszék, kamó{ez egy 2 méteres bot, végén kampóval}. Ezzel húzták magukhoz a távolabbi ágakat a szüretelő emberek.  Ilyen kellék volt még a kisháti, amelyet egy kampóval a faágára akasztottak, és ebbe szedték a cseresznyét. Miután megtelt, azt a földön üresen álló hátiba—vékáshátiba— öntötték.

Annak ellenére, hogy egész napon át majomként kellett a fán csüngeniük a gyümölcsöt szedő embernek, vidám nótázást és tereferélést folytattak a szüretelő szomszédokkal együtt. Minden bizonnyal, a gyümölcsért várható pénz is oka volt ennek. Akinek nem volt cseresznyése, segített annak, akinek volt, mert a szüretet nem lehetett halogatni, az érett gyümölcsöt minél előbb el kellett szedni.  A szüretelésre eljöttek ismerősök, barátok, távolra költözött családtagok is. Ilyenkor a faluban ünnepi volt a hangulat.

A szomolyai rövid szárú fekete cseresznye világszerte híres. A településen immár hagyományosan minden esztendőben megünnepeljük ennek a csodálatos gyümölcsnek az ünnepét. Minden évben megrendezésre kerül a Cseresznye Fesztivál  Ilyenkor minden a mézédes gyümölcsről szól. A látogatók belekóstolhatnak a legendás cseresznyés süteményekbe is, és tartalmas programok gondoskodnak a szabadidő kellemes eltöltéséről.