Temető
A feljegyzések szerint a falu már a 12. sz-ban fennállott, így ennek alapján a temető meglétét is innen lehet számolni.
A középkorban általánossá vált a templom körül való temetkezés szokása, amelyet Magyarországon, mint európai szokást és gyakorlatot az 1092-i szabolcsi zsinaton Szent László király szentesített és Könyves Kálmán is törvénybe iktatott. Mert a temető olyan helyet jelentett, ahol az elhunytak közel lehettek az Egyházhoz és a mártírokhoz (azaz a szentekhez), így azok közbenjárásában részesedhettek.
Mivel Szomolya teljes egészében katolikus település volt, így a temetkezési szokást itt is az abban való hit határozta meg, hogy oltár és az Oltáriszentség közelségébe való temetkezés a meghalt hívek lelki üdvéért való imádságos közbenjárást volt hivatva előmozdítani, Az eltemetés helye – az Egyház szent helye – kifejezte azt az alapvető szándékot, hogy a hozzátartozók az Egyházra bízták az elhunytat, amely majd szolgálata által annak lelkét az üdvösség elérésére fogja segíteni.
A idők folyamán azonban a templomba való temetkezés a világi személyek részére meg lett tiltva, csupán a papság, illetve a patronáló földesúr számára volt engedélyezve. Mária Terézia rendeletben tiltotta a templomokba és a templomkertekbe való temetkezést is, amelyeket a későbbi századok, temetővel kapcsolatos rendelkezései is megerősítettek- A templom körüli temetkezés azonban a tiltás ellenére, többfelé mégis megmaradt. Szomolyán a templom kb. 1890-ig a mai ravatalozó helyén állott, így ez magyarázza a temető elhelyezkedését.
A katolikus temetők számára a liturgia előírta, hogy a temetők legyenek kőfallal vagy sűrű növényzettel körbe kerítve, a temetőkben ékeskedjen egy fő kereszt. A temető legmagasabb pontján álló un. „Nagykereszt” 1820 ban készült. A temető már korábban is kőfallal volt körbekerítve, de a jelenlegi, faragott kő, illetve kovácsoltvas kerítés 1965-ben készült. 1988-ban pedig megépült a temetőben lévő út. A ravatalozót a Községi Tanács építtette 1970-ben, amely 2009-ben, az Önkormányzat szervezésében és a Római Katolikus Egyház költségén fel lett újítva.
Szomolya jelentős kőkultúrával, és kb 1960-ig bányákkal is rendelkezett, így a temetőben, szinte teljes mértékig ezekből a bányákból kitermelt kövekből, a szomolyai mesterek által készített kőkeresztek domináltak. A bányák államosítása után sajnos a kőfaragás jelentősége elhalványult. Az un. terméskő helyét átvette a műkő, illetve a földbe való temetkezést pedig felváltotta a kikövezett sírbolt, amelyet kriptának, Szomolyaiasan „kriptálynak” hívnak. (Vincze László)
